Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.05

Köszönöm, hogy leváltottatok!

Ez a következő fejezet arról szólhatna, hogy mindezek ellenére (és sok minden másért amit sikerült megvalósítani abban a hat évben) miért döntött úgy a falu népe mégis, hogy (ugyan csak 7 szavazattal) de leváltott. És aztán amikor az utódom nem mutatott fel szinte semmit, csak felhasználta azt amit „ráhagytam”, akkor sem szavazott nekem megint bizalmat. Csak a következő ciklusa végére eszméltek fel az emberek, hogy az a 6 évvel korábbi mégsem volt olyan jó választás, mert akkor már jó nagy többséggel szavaztak ellene.

Szóval, ezt az utódot aki engem „megpuccsolt”, szintén lecserélte Lázi szavazó képes lakossága. Sőt, míg én pár szavazattal kaptam csak kevesebbet annak idején nála, addíg ő vagy 70 - 80 szavazattal maradt le a kihívójától. (Ami Lázi viszonylatban azt jelenti, hogy nagyon sokan akarták tőle megszabadítani a falut). Akinek meg utána bizalmat szavaztak, az úgy tűnik nem tud normális értékelhető pályázatokat beadni, és autentikus forrásból arról is tájékoztattak, hogy a lobbizást (mint a pm. legesleg - fontosabb tevékenysége!) hírből sem ismeri. Úgy mozog ezen a pályán, mint az elefánt a porcelánboltban. "Áldásos" tevékenysége 5 éve alatt annyit ártott a falunak ezzel a "munkájával", amit egy kifejezett ellenség sem tudott volna. Mert az EU-s jelenlegi hétéves tervezési ciklusának ( 2013- 2020) forrásai kiürültek, így ez a lehetőség úgy szállt el, hogy Lázi kimaradt a fejlesztésekből.  Ezen időszak alatt az összes környező kis teleülésre dőltek a milliók, csak Lázi nem kapott szinte semmit... Aztán még ő csodálkozik, és szid kormányt, meg szomszéd településeket, hogy vajon Lázi mért nem kapott?! 

Így aztán mostanra lassan megint minden lepusztul a faluban. Olyan lett mint 2002-ben, amikor átvettem. Utak, járdák de még az olyan apró dolgok is, mint pl. az utcanév táblák, gaztenger a temető mellett, és szemétkupac a tóközön... és hosszan sorolhatnám.

Mondják mára a lehetőségek is mások. De azért az is igaz, hogy minden környező falu nyert jelentős összegű pályázatot, csak Lázi nem. (Sőt mostanában már 100%-os finanszírozásúak, önerő sem kell hozzá, mint az én időmben.) 

Amikor nemrégiben egy céges rendezvényen beszélgettem területünk országgyűlési képviselőjével kérdésemre, hogy Lázi mért nem nyer sosem, azt válaszolta, hogy először is jó pályázatokat kellene csinálni... Ezek szerint ilyenek nem voltak?!

Mert pályázatokat írni, nyerni nem olyan egyszerű dolog, mint az kívülről látszik! Erre már azok is rájöttek, akik nagy lelkesedéssel voltak ez ügyben a kezdeteknél itt a jelenlegi pm. körül, de próbálnak magyarázkodni, és a (nagyon)kicsi eredményeket úgy kommunikálni, mintha... Jelentősebb nyertes pályázat nincs, mert ahhoz kell az ismeretség, meg lobbi, meg sok-sok munka, ez úgy tűnik nem ment, de még nomális tájékoztatás sincs a faluban. Még a - napjaink kommunikációjában minimálisnak mondható - falu honlap sem működik...

(Ezért is hoztam létre a "Lázi képeken" címet viselő Facebook oldalt, hogy legalább a falu képeit megmentsük az utókornak, hamár a régi honlapot, ahol ezek nagyrésze fent volt egyszerűen letörölték).

A nép demokratikus választáson született döntését viszont illik tiszteletben tartani: ez a falu akkor így, és ezt választotta. Ezt kell elfogadni és kész! Az ugyan árnyalja a képet, hogy sokan mondták a választás után, hogy én ugyan nem mentem el szavazni, de azt hittem az én egy szavazatom nélkül is biztos megválasztanak... de a lényegen ez nem változtat.

Tanulság: nem elég sokat tenni a faluért, tudni kell mozgósítani is, (igaz én ezt akkor sem tudtam, és azóta sem lettem jobb benne, úgyhogy...)

Valójában sok mindent lehetne még erről a témáról írni (és nincs kizárva, hogy egy másik nekibuzdulással majd még fogok is), mert történt sok szép szívet melengető dolog és sok, talán tanulsággal szolgáló keserv is a hat év során.

De az is hozzátartozik azért még a történethez, hogy mindez engem akkor amikor megtörtént, nagyon a földhöz vágott! Egyszerűen rohadt igazságtalannak éreztem a közösség döntését! Olyan, és annyi eredményt értem el abban a pár évben ugyanis, ami igazán látványos fejlődés volt az itteni dolgokban, hogy messze nem ezt a döntést érdemeltem volna.

Szerintem.

A falu szavazni hajlandó lakói szerint meg nem, és ne szépítsük, nyilván voltak dolgok, amiket én csináltam rosszul. Sokszor regáltam első indulatból, amit egy vezető nem tehet meg!

Az is igaz, hogy nagyon rossz volt a "tanácsadóm". Az is, hogy olyan emberekben bíztam meg, akiket nagyon fenntartásokkal kellett volna kezelni... Szóval sok tanulsága van ennek a hat évnek, magamra nézve, és a közösség működésére nézve is.

Persze lehet, hogy az itt élők többségének tök mindegy, hogyan néz ki belül az iskola, az orvosi rendelő, a kultúrház, hivatal vagy az óvoda, van-e a falu közepén egy kiépített buszforduló, vagy nincs, kátyúsak az utak, vagy nem annyira. Mindaz amit elértem csak a saját szememben volt nagy dolog az ő szemükben nem annyira.

Ne legyünk azért igazságtalanok! Sokan szavaztak mellettem is, csupán az arányokkal volt baj, és főként azzal,  - mint ahogy a későbbi beszélgetéseken elmondták -, sok idős ember gondolta úgy, nem kell elmenie szavazni, mert úgyis megválasztanak az ő szavazata nélkül is.  

Be kell valljam, akkor nagy keserv volt a választási sikertelenség, de az élet nagy igazságosztó, és kicsit hosszabb távon kiderült számomra, hogy ezzel az akkori kudarccal én a személyes életemben csak nyertem!

De nyilván való, hogy a sors mindennel tanítani akar bennünket valamire. Ezzel a kudarccal engem is: jól indultam, aztán rossz döntéseket hoztam, (legalábbis az emberi kapcsolatokban) aminek meg is lett a következménye.

Így az évek távlatából már tisztán látszik ez, és le is lehet vonni a dolgok tanulságát!

De, rossz érzések és siránkozás helyett inkább azt kell mondjam:

KÖSZÖNÖM, HOGY LEVÁLTOTTATOK! :) tanulság levonva, aztán ki tudja? Majd az élet tovább írja a történetet...