Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.01.08

Testvértelepülések ünnepélyes megállapodása

Ez itt most megint egy a polgármesterséghez (is) kapcsolódó történet:

Vehetjük ahhoz a témához is, hogy „amikor jó volt pm.-nek lenni”, és ahhoz is amikor „nem annyira volt  ez jó”,  végül is megítélés és hangulat kérdése, honnan vizsgáljuk.

Nos, a történet mesélést kicsit távolabbról kell kezdeni, hogy érthetőbb legyen, fel kellene eleveníteni hozzá ezt a korábbi bejegyzést, arra koncentrálva az olvasást, hogy mi is volt az a bizonyos „a határon kívül élő magyarokkal kapcsolatos népszavazás”.

Itt olvashatsz nálam róla:

https://nyugdijasprojekt.eoldal.hu/cikkek/polgarmesterseg/amikor-jo-volt-polgarmesternek-lenni.html

Oké, vegyük úgy, hogy elolvastad és képben vagy. (meg bővítettem kicsit közelmúlt történelmünkről szóló ismereteidet, nyugi én se tudtam már pontosan miről is volt szó itt a neten bogarásztam utána)

És ez is kis adalék, háttérismeret még a témához:

Szinte minden kis településnek van minden évben falunapja. Ami egy amolyan „Cirkuszt és kenyeret a népnek” rendezvény, (bocs, senkit nem akarok ezzel megbántani, mert kell az ilyen önfeledt nap nagyon is minden településnek!) Ez az egész napos program abból áll (szinte mindenhol és mindig) hogy van többféle ennivaló (jó magyar, hatalmas kondérokban főtt pörkölt) és van „cirkusz” vagyis szórakozás, a meghívott különféle kisebb, nagyobb hazai sztárok műsora  (hogy mekkora a sztár azt leginkább a falu büdzséje szabja meg).

Nos, tehát képben vagy kedves olvasó: a népszavazás és falunap kérdésében is, akkor jöhet végre maga a történet.

Akkoriban (de biztos napjainkban is ez a helyzet) a terület országgyűlési képviselője is hivatalos volt egy ilyen  - a falu szempontjából mindenképpen fontos -  rendezvényre.

Hozzátéve, hogy nekik biztosan nagy strapát jelent mindez, hiszen még a heti pihenőnapjaikat sem tölthetik nyugodtan a családjuk körében, de miután a választóik egy része ezeken a kis településeken lakik, így derék országgyűlési képviselőink legalább egy-két órára el szoktak látogatni ezekre a kis falunapi fesztiválokra.  (Igen, mint látszik azért országgyűlési képviselőnek lenni sem fenékig fejföl, ha az illető komolyan veszi a megbízatását.)

Történetünk több mint 10 éves, az akkori képviselő úr már régen nem aktív politikus, de lelkiismeretes honatya volt ő is, ezért megjelent azon az ominózus rendezvényünkön is, amikor bejelentettük a testvér településünk delegációjának azt, a „Jelezzék az emberek, ha Lázi-község tiszteletbeli polgárai szeretnének lenni!” invitáló szöveget.

Képviselő úrnak az napra több falunapra is el kellett látogatnia, így hozzánk csak késő délután érkezett, de kérdésére, hogy mi újság van nálunk elmeséltem, hogy volt ez a felajánlás, és bizony nagyon-nagyon elérzékenyülve fogadták a határon túli barátaink.

Hát képviselőúr is nagyon lelkesen fogadta mindezt, és legott tovább is gondolta, mondván, hogy ez nagyon jó, mit szólnék hozzá, ha ebből egy egész megyére szóló eseményt csinálnánk?

Én viszont nem osztoztam képviselő úr lelkesedésében, mert már akkor is az futott át rajtam, hogy más dolog örömet szerezni egy kis közösségnek, és megint más nagy csinadrattával (sok – sok település, meg sajtó bevonásával) nagyban megcsinálni mindezt.

Persze becsültem én annyira képviselő urat, (hisz, mondom, ahol tudott segített nekünk is), de próbáltam udvariasan a tudtára adni, hogy természetesen nem tudom, és nem is akarom megakadályozni, hogy kiterjessze az ötletemet, de én abban már nem nagyon szeretnék részt venni.

Rendben, mondta nem is kell, majd ő megszervezi, én csak majd úgy vegyek részt az eseményen mint az ötlet gazdája, mert ezennel meg is hív rá.

Igen, és ahogy ígérte meg is szervezte!

pannonhalma-3542851_960_720.jpgTényleg megadta a módját, hisz egy csodálatos helyszínre, a Pannonhalmi Főapátságba hívta össze a megye határon túli testvértelepüléssel rendelkező magyar, illetve külhoni önkormányzatainak vezetőit és fővédnöknek Várszegi Asztrik főapát urat kérte fel.

(És itt jön képbe, az a mondatom, hogy „érdekes módon többször is összehozott a sors olyan egyházi emberekkel, akik maradandó élményekkel szolgáltak számomra, ebben a történetben Asztrik atya lesz az a bizonyos (egyik) maradandó élmény…

ebben a bejegyzésben eleveníthető fel a történet:

https://nyugdijasprojekt.eoldal.hu/cikkek/mamiprojekt/keresztelo-a-boldogasszony-kapolnaban.html

Hangsúlyozom képviselő úrral se ez előtt az esemény előtt, se utána semmilyen problémám nem volt, sosem ártott, ahol csak tudott segített nekünk is mint minden rábízott településnek, és mindvégig jó volt a kapcsolatunk, de ez a „buli” teljesen kivágta nálam a biztosítékot.

Képzeld el, összehívott vagy 130 – 150 embert az apátság (talán színházteremnek hívták azt a helyiséget, ez mér az átépítés előtti esemény volt) magyar és határon túli polgármestereket, képviselőtestületi tagokat. Volt egy – inkább ne is beszéljünk róla milyen - kis műsor, én sajnos emlékszem rá – a főapát úr beszédének kivételével, mert ő itt ebben a helyzetben is megtette amit meg kellett tennie...

images--1-.jpg

(ez a kép nem a helyszínen készült, csupán illusztráció)

Aztán következett a délután „csúcspontja” a sok – sok polgármester órákon keresztül írta alá azokat a „lepedőket” amin az összes megjelent faluvezető szignójával igazolja, hogy … (nem tudom mi volt a szöveg pontosan, de valami olyasmi, hogy mindenki testvér települése mindenkinek).

Mindezek után sajtófogadásra indultunk főapát úr messze földön híresen szép dolgozószobájába. Itt aztán megint minden meghívott fontos ember elmondta, hogy … végül mikor én is szót kaptam mindössze annyit tudtam hozzátenni, hogy a kedves jelenlévők, tekintet nélkül a bármelyik általuk képviselt pártra, szálljanak magukba kicsit és gondolják végig, hogy ebben a történetben mi is vezetett idáig, hogy (bizonyára akaratán kívül!) de minden résztvevő politikai szereplő a hozzáállásával nagyon megsértette azokat az embereket, akik ezt nagyon-nagyon nem érdemelték meg (vagy valami ilyesmiket adtam elő az eléggé meghökkent hallgatóságnak, és a sajtó mélye tisztelt jelenlevő képviselőinek).

Mindezen pár mondatomért képviselő úr nagyon dühös lett rám.

Én is nagyon dühös voltam, nemcsak rá, én mindenkire. (És valamiért a sajtó tőlem aztán nem is idézett a tudósításaiban semmit).

Főapát úr próbálta menteni a helyzetet, és csitított, hogy node, Terike nem kell ezt így, és ilyen nyersen… Mondtam, hogy szerintem meg bizony ezt így kell és köszönöm a meghívást, de én inkább akkor most már mennék is innen. (habár életemben még ilyen gyönyörű tárgyalóasztalt és székeket nem láttam…)

Mit mondjak, nem nagyon tartóztatott, de ajánlotta, hogy szívesen kikísér. (Biztos azért, hogy tényleg elhúzzak onnan wink) de én köszöntem szépen, mondtam: magamtól is kitalálok.

És már húztam is kifelé… aztán a folyosón jöttem rá, hogy itt bent ezen a részén az apátságnak még sose jártam!

Van itt annyi lépcső és folyosó meg ajtó, hogy… de visszamenni már végképp nem akartam, így nagy lendülettel benyitottam az első utamba eső szép nagy ajtón  és már bent is voltam …. az apátság hatalmas konyhájában…

Ahonnan az egyik diák aztán készségesen kivezetett, ki egészen az épület bejáratához…vagy kijáratához… surprise ahogy vesszük.

Azért, ha még összehoz a sors Asztrik főapát úrral ezt a kirohanásomat egyszer majd el kellene  mesélnem neki is, ismerve humorát, biztos örömmel nyugtázná, hogy Isten és a apátság útjai mennyire kifürkészhetetlenek… smiley

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.