Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2019.09.29

Kampánybeszéd helyett

Úgy alakult a mai programon, hogy a Dózsa utca felöl jöttem haza.

Ahogy bekanyarodtam az útra, - tudjátok ott a Holczinger Feri bácsiék háza mellett – bevillant egy réges – régi kép: talán olyan 4 – 5 éves lehettem. Megyünk a nagymamához a testvéremmel itt ezen az úton. Két oldalon a házak mellett hatalmas diófák végig (ezért is hívták akkoriban Diófa utcának), és mi szaporán szedjük a lábunkat az utca közepén a bokáig érő porban. Azért is kapkodjuk apró mezítlábas tappancsinkat, mert éktelenül égeti a forró homok. Egy néni meglát bennünket – talán a Novák Pisti anyukája, mert ők laktak a másik oldalon – hogy gyertek be ide a fák alá, itt sokkal hűvösebb…

Igen, az utca akkor még poros volt, és nekünk ugyan volt egy tavaly nyáron még szandálnak használt, idénre papuccsá átminősült lábbelink, de nyáron leginkább mezítláb szaladgáltunk.

Nem szégyellem: szegények voltunk. Pont olyan szegények, mint a legtöbb ember itt a faluban.

 Én innen indultam: a majori cselédsor szélső házából.

 A szüleim törekvő dolgos emberek voltak, sok mindent nem tudtak adni, de egy nagyon fontos dolgot mégis: megtanítottak dolgozni. Megtanították nekem azt, hogy ha teszel érte, többre viheted. Ők, jó példával jártak előttem, hisz keményen végig dolgozták az egész életüket, és én követtem ezt a példát.

 Sőt, többet akartam!

Tudat alatt, vagy tudatosan, azt szerettem volna, ha fel tudok valamit olyat mutatni, ami miatt büszkék lehetnek rám.

 Eltelt sok év. Történtek nagyon jó, és nagyon rossz dolgok az életemben, végig itt Láziban, mert valahogy az lett a sorsom, hogy a sok innen elmenekült kortársammal szemben, én itt maradtam.

Aztán a falu polgármestere lettem.

Sok – sok munka, küzdelem kín - keserv után végre jöttek a sikerek is.

Átadtuk a felújított iskolát, aztán a falu középi buszfordulót is. Büszkén meséltem a fiamnak a történéseket, aki mondott nekem akkor valamit, ami azóta is a fülembe cseng:

 - Tudod anyu, most a Papa nagyon büszke lenne rád!

 - Hmm… igen, most biztosan…

… tudjátok, én ezzel a mostani „majd most megint én leszek a következő polgármestere a falunak” című projekttel sem szeretnék mást csak azt, hogy ők ott fenn, büszkék lehessenek rám.

(De azért 1- 2 nap, és majd lesz egy komolyabb - a falu polgárainak szóló - "hivatalos" kampány levelem is.)