Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.03.20

Napló - Koronavírus járvány idején (6. rész)

2020. március 20.

Hosszas hezitálás után rábeszéltem magam, hogy legalább Pannonhalmáig eljutva beszerezzem a még hiányzó vetőmagokat. Igazából megvettem jóval korábban mindent, de most kitaláltam, hogy mégiscsak kellene saját palántát „csinálni”, mert mi lesz, ha pár nap múlva tényleg lakhely elhagyási tilalom lesz?! Igaz, kicsit késésben vagyok vele, de majd itt bent a meleg lakásban dédelgetem kicsit, és behozza a lemaradást.

Mintha háborúba indultam volna, a kapun kívül ott van a láthatatlan ellenség. Ott tartok, hogy csak itt a házban, a kertben, udvaron érzem biztonságban magam. Úgy fogtam meg a boltban a kosarat, mintha bogarak mászkáltak volna rajta, a kocsiba beszállva meg jött megint a fertőtlenítő kendős sikálás, de miután nem látszik, mit kell lesikálni, az ember sosem lehet benne biztos, hogy valóban letörölte azt, amit le kellene törölnie.

A gazdaboltban volt cérnakesztyű, így a másik boltba már „előkelően” fehér kesztyűbe mentem be, amitől egy kicsit jobban éreztem magam.

Egyébként volt szinte minden. Vásárló csak néhány, és rengeteg kenyér a polcokon, többféle hús, zöldség, gyümölcs. Azt csak hallottam, hogy élesztő és liszt nincs, (de ugye nekem ebből pár hónapos készletem van itthon, úgyhogy ez nem is hiányzott.)

Szegények eladók maszkban (abban a sebészmaszkban, ami semmilyen fertőzéstől nem védi meg őket) gumikesztyűben és eléggé boldogtalan arccal dolgoztak. Akkor csak néhány vásárló lézengett, de biztos több rohamot is végig szolgáltak már az elmúlt napokban.

Csak ebben a két boltban voltam, aztán spuri haza. Itt, csak itt van a biztonság!

Igaz, ez a (most nem is tudom megítélni, hogy mennyire kockázatos) út nem volt annyira életbevágó, de folyamatosan az az érzésem, hogy a dolgokat amire a közeljövőben szükségünk lesz meg kell gyorsan venni, mert aztán nem lesz rá lehetőségünk. Hiába mondják, hogy nem kell felhalmozni, mert lesz minden később is, én egyrészt nem hiszek el már csak úgy első hallásra semmit másrészt, világ életemben ilyen készletfelhalmozó voltam.

Ez jórészt azért alakult így, hogy itt a faluban nem szoktam vásárolni, és nincs olyan, hogy jaj nincs itthon tejföl le kell szaladni a boltba.

Ez a „leszaladás” nekem több 10 km, így aztán MINDIG van itthon tejföl, és joghúrt, meg tej, és mindenféle húsok, fűszerek, liszt, cukor, étolaj, tojás és kávé, és tisztítószerek, meg… (hosszan sorolhatnám még)… szóval minden alapanyag, amit rendszeresen (vagy kevésbé - rendszeresen) használunk itthon. Most csak egy kicsivel növeltem meg a máskor is szokásos készletemet (és én már február végén bevásároltam).

Az úton egy csomó motoros, sok autó, szóval semmi nem utalt arra, hogy az emberek megfogadnák a tanácsot, és otthon maradnának, és ez Pannonhalmán sem volt érezhető.

Olvasom, hogy rengetegen döntöttek úgy, hogy nem a városi lakásukba, hanem inkább a Balatoni nyaralójukba vonulnak vissza.

Olaszországban is így hordát szét a vírust, és minden egyes napon megdől a vírusban elhunytak száma. Ezt akkor is nagyon rossz látni, ha tudom, ott van a számok mögött, hogy elsősorban a 80 körüliek között arat a halál.

Olyan meleg volt egész nap, hogy napozni lehetett a kertészkedés közben.Volt azért ma is egy – két munkahelyi teendő (elvégre, home office van, el ne felejtsük!)

Elhangzott a rádióban, hogy van megfelelő mennyiségű lélegeztető gép és maszk, valamint kézfertőtlenítő, és védőruha az egészségügyi személyzetnek.

Nem tudom lehet, hogy valahol van, de itt a környékünkön nincs az biztos!

Amerikában is nagyon lazán vették a „koronást” még pár napja, most már ott is durvul a helyzet.

Olvastam egy jó riportot Csányi Vilmossal. De már nem osztom meg, mert gondolom más is megtalálja, ha olyan az érdeklődése mint nekem, ha meg nem olyan, akkor nem olvas sem engem, se a Csányit.