Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.03.19

Napló - Koronavírus járvány idején (5. rész)

2020. március 19.

Délután kimentem a temetőbe a szüleim és a testvérem sírjához. Épp ideje volt leszedni a Mindenszenteki koszorúkat, és elültetni a kis árvácskákat, amiket még a múlt héten vettem.

Igen, kimozdultam az itthoni kerítésen belüli karanténomból, de úgy volt, ahogy előre gondoltam: nem találkoztam senkivel!  Így nem jelentett számomra veszélyt ez a kimozdulás, és én sem veszélyeztettem senkit. (Tudom, erre azt mondanák a Kínaiak és most már az Olaszok is, hogy ez nem egy halaszthatatlan és életbevágóan fontos  feladat volt, ezért TILOS ilyet csinálni, és lehet, hogy egy hét múlva, már én sem merészkedek a portám kerítésén kívülre).

Tavasz illat, napsütés, madárcsicsergés… ezek igazán nem a közelgő  apokalipszis tünetei, bennem mégis végig volt valami rossz érzés, pedig szigorúan kesztyűben nyitottam az ajtót, engedtem a közös vízcsapról a vizet, és törölgettem a fertőtlenítő kendővel a kezemet, ahogy beszálltam a kocsiba. (Ki tudja ki fogta meg azt a kilincset egy – két órával korábban.)

Nem tudom a pontos napját, de valamikor pár héttel ezelőtt lehetett, amikor kezdtem komolyan venni ezt a vírus mizériát, (és csináltam egy jó nagy bevásárlást) de innentől egy másik időszámítás indult: előtte volt a „vírus előtti életünk”, most van az „életünk a vírussal” időszaka, és azt remélem a nem olyan távoli jövőben lesz majd a „vírus utáni időszakunk” is.

Hogy mi volt előtte, az most nem is érdekes már, most az az érdekes, hogy MOST mi van.

Most az van, hogy itt a közvetlen környezetünkben semmi látható jele nincs a bajnak. Ugyanúgy süt a nap, ugyanúgy fúj a szél, és illatoznak a virágok. Az emberek meg – láthatólag – ugyanúgy élik a mindennapi életüket. (Csak én parázok)

Hála (és egyben átok is) ez a virtuális világ. Az jó, hogy rengeteg információ jut el hozzánk, és egyben elég nagy baj is, hiszen kitudja kiválogatni az elénk kerülő sok-sok tuti megmondóember szövegéből azt, ami igazán hasznos, és mi az ami nettó baromság.

(Mint, pl. az ilyenek, hogy igyál sok vizet, mert az lemossa a vírust, meg ecetet és sót, mert az meg megöli!)

Sokszor bele se gondolunk, hogy azok amiket megosztunk mennyi emberhez jut el, és mi van, ha ami benne van az nem is hasznos, vagy ami még rosszabb még káros is lehet?

Először én is megosztottan sok mindent, mert azt gondoltam, hogy fontos, hogy az embereknek elegendő információjuk legyen, és vegyék komolyan a problémát, mert csak akkor fognak felelősen viselkedni.

De ez sem ilyen egyszerű, mert azok az írások, amiket én hitelesnek gondolok meglehetősen sötét képet festenek, és a sokadik ilyen cikk már inkább csak nyomasztó, mint felvilágosító, másrészt erről a vírusról még a legtudósabb tudósok is keveset tudnak, így még az is lehet, hogy amit én jó forrásnak gondolok az nem is a valóságot írja le…

Találkoztam azért néhány reménykeltő írással is. No, azt mégsem tudtam megállni, hogy ezekeket csak magamnak tartsam meg, hadd reménykedjenek mások is.