Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.04.16

Napló - Koronavírus járvány idején (16. rész)

A mai napra egy igazi ajándékot hoztam:

(Ehhez nem is kell egyetlen szó kommentárt se hozzáfűzni)

„Ne csapásként, ne büntetésként fogjuk fel ezt, hanem tekintsük ajándéknak, és vizsgáljuk meg, tudunk-e kezdeni vele valamit,

hogyan gazdagodhatunk általa lelkileg. A járvány kimozdít minket a mindennapos taposómalomból. Eddigi életünk a hangosságával, az üzemszerűség monotóniájával azt a látszatot keltette, hogy nincs más választásunk, csak így lehet élni.

Most viszont van időnk arra, hogy rendezzük a kapcsolatunkat Istennel és az emberekkel.

Erre kaptunk valami sajátos felszólítást, és ez óriási lehetőség is számunkra. Gyakrabban kereshetjük egymást telefonon, nemcsak azért, hogy sápítozzunk, hanem hogy valódi beszélgetéseket folytassunk a másikkal, meghallgassuk egymás gondjait, odafigyeljünk egymásra, a másik ember vigasztalására legyünk.

A jelenlegi helyzet nem csupán krízis, hanem ajándék is. Persze nem kértük ezt az ajándékot. Ha a Jóisten megkérdezte volna, mit szólunk hozzá, valószínűleg azt feleltük volna, hogy nem akarjuk, de hát, tetszik, nem tetszik, megkaptuk. Tekintsük ezt megpróbáltatásnak, ami ugyanakkor tele van ajándékozó elemmel is: új szempontok felfedezését teszi szükségessé, és ez megmenthet bennünket attól, hogy az életünkön végleg eluralkodjon a monotónia és a kapkodás, hogy a kapcsolataink kiüresedjenek, felszínessé váljanak. A mindennapjainkban nem volt már időnk a mélyebb beszélgetésekre, a gondok őszinte feltárására. Túlfeszítettük a húrt, ideje volt már megállnunk kicsit. Most mindenre van idő. Megváltozhat az ember, akár a művészethez való viszonya is. Másfajta lélekkel vehet elő például egy Jékely Zoltán-kötetet, amit már régóta őriz a polcon, és ha akarja, az egészet elolvashatja egyszerre.”

Jelenits István piarista szerzetestől idéztem, megjelent a Magyar Kurír katolikus hírportál 2020. április 16-i bejegyzésében.