Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2020.03.27

Napló - Koronavírus járvány idején (11. rész)

2020. március 27.-én

Maszk varrásban már egész jó vagyok, a saját kovászos házi kenyér viszont nem lett egy sütőipari remekmű, de nem vagyok olyan feladós típus, úgyhogy indul a következő kovászkészítési hadművelet, és némi gépi segítséggel ugyan, de ki van ásva a garázs alapja, valamint ma kihirdették a lakhely elhagyási korlátozást is.

Hát ennyi minden történt, és persze nem csak ezek, jutott mára néhány egészen komoly szörnyűség is, de ezekről azért se ejtek egyetlen szót sem!

Nem, nem beszélek pl. olyanokról, (mert biztosan szenzációhajhász rémhírek csupán), hogy „bizonyos híresztelések szerint” azzal is lehet csökkenteni a koronavírusban elhunyt halálos áldozatok számát, ha a halott vizsgálati jelentésbe csak az alapbetegség kerül beírásra.

Arról sem, (mert ez is csak ugyanaz az előbbi kategória lehet) hogy itt a közelünkben is volt (több) fertőzés, közülük egy nagyon súlyos is, akinek sok kontaktja volt, viszont nem teszteltek le senkit, inkább gyorsan felmondtak mindenkinek, a dolgozókat szélnek eresztették, - de előtte mindenkinek megtiltották, hogy a történtekről nyilatkozzon bárkinek is - a helyszínt bezárták, és sóval hintették fel a helyét is, Isten szent nevében.

Valószínűleg az is csupán kacsa, hogy Magyarország kap az EU-tól 2.000 milliárd (kettő ezer milliárd! forintot a koronavírus kezelésére, mert hát „ezek” csak kizsigerelnek bennünket, beledumálnak a dolgainkba, pedig ha segíteni nem tudnak, akkor jobban tennék, ha nem akadályoznák a magyarokat a heroikus védekezési munkákban!

És arról se essen egy szó se, hogy kell-e maszkot viselni, és ha igen, akkor miért nem, és arról se, hogy érkezett az országba rengeteg védő cucc, akkor miért kell minden honleánynak maszkot varrnia.

Nem beszélünk az olasz helyzetről, a spanyolokról és az amerikaiakról se, de még az angolokat is kihagyjuk mára.

Arról viszont nyithatunk egy értekezést, hogy mért félek én ennyire ettől a láthatatlan, megfoghatatlan, érzékelhetetlen, még csak életjelet se mutató rohadt kis kártevőtől!

Nyithatunk. Holnap. Erről is.

És arról is, hogy olvastam egy nagyon érdekes dolgozatot, bizonyos  Yuval Noah Harari,  izraeli történész tollából, ami nem csak a vírus elleni harcról szól, hanem tágítva a horizontot, nem kevesebbet állít mint, hogy jelen pillanatban nem elsősorban a vírussal, hanem az emberiség jövőjéért folyik a harc.

(és ez a pasi jelenleg a világ legnépszerűbb gondolkodóinak egyike…)

Szóval holnap. Talán.

(Ja, hogy mi volt az alcímben említett jó mindebben? Hát az első bekezdésben írtak, azok mindenképpen…)