Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2016.06.26

Mesélek (most éppen) egy hálátlan cigánylányról

Na igen, és itt adódik is mindjárt néhány kérdés: Mi az, hogy "hálátlan cigánylány"?  Talán azért akartam segíteni, mert hálát vártam? Milyen alapon? Kérte, hogy segítsek?

Persze, hogy nem! Akkor meg minek akartam beleavatkozni az életébe? Hogy majd megmentem, és a jó útra terelgetem? Egyáltalán mi számít „jó útnak”? Az, amit én annak gondolok? Hát nem, egyáltalán nem biztos, hogy az a jó út! Sokkal inkább mindenkinek a saját maga útja a jó, úgyhogy hagyjuk is meg mindenkinek a saját maga útját! Vajon tudtam mindezt akkor is? Vagy ez már az azóta elmúlt évek „bölcselete”? (Egyáltalán történik velünk olyan amiből levonjuk a tanulságot és bölcsebbek leszünk?!... jó lenne ezt hinni...) 

Na, jó hagyjuk ezt az önmarcangolós "izét", foglalkozzunk most már inkább a mesével! (ami persze lehet, hogy egyáltalán nem is mese…)

10361775056_4c46c1ed3f_o.jpg

Szóval, volt valamikor egy kis cigánylány "barátnőm".  Azért az idézőjel, mert csak szerettem volna, ha valóban barátság lesz köztünk, de aztán, idővel rá kellett jönnöm, hogy ebben az életünkben biztos nem leszünk mi barátok!

Kicsit időzzünk el azért ennél, a kis szónál: „cigánylány”. Engem (de most komolyan!) nem igazán érdekelt semminémű etnikai felhang. Nem különböztettem meg a színük szerint az embereket. (Ez csak duma, gondolhatod most jogosan, mert igazából mégis, hiszen ha nem így lett volna, akkor minek állok neki magyarázkodni?!)

Ha nem különböztettem meg, akkor csak simán cigánylány és kész… Már léphetünk is tovább…

Ok, tényleg lépjünk, mert már megint jönnek ezek a senki által meg nem válaszolható kérdéseim.

Azért el kell mondjam, úgy az életben voltak nekem nagyon jó haverjaim a cigányok között is, és persze olyan is volt, akivel kölcsönösen nem szívleltük egymást, (ugyanúgy, mint a "magyarok" között, hiszem magyar cigányokról beszélünk), de persze barátom az egy szem sem akadt köztük. És a dolgok jelen állása szerint ezután sem lesz, mint utaltam már rá föntebb...

Nem tudom megfigyeltétek-e már, de ezek a lányok szinte mind nagyon szépek.

423-06-00000-00-19675-34356-crop.jpgIgaz, a virágzásuk, csak rövid ideig tart, mert korán érnek, és sajnos elhamvad szépségük nagyon hamar. (Az is megérne egy hosszabb eszmefuttatást, hogy miért történik mindez!) Nos, ez a szóban forgó kislány is egy ilyen szépség volt. Éj fekete hosszú haj, gyönyörű hatalmas barna szemek, arányos szép test, már 14 évesen kész nő.

Gyakran találkoztunk, mert anyukája őt küldte különböző ákombákom levélkéivel hozzám a polgármesterhez, hol erre, hol arra hivatkozva, hogy kellene egy kis pénz.

(Ja igen, az anyja is egy külön történet lenne, de most koncentráljunk csak a kis csajra)

Minden - pénzt kérő - látogatása alkalmából olyan agresszivitás sugárzott belőle, hogy az ember lánya rögtön védekező állásban húzódott a jelenlétében. Persze többször megpróbálkoztam kideríteni mitől van ez nála, de kevés sikerrel, mert nem nagyon akart velem (sem) szóba állni.  Amíg egyszer csak megeredt a nyelve, és váratlanul beszélni kezdett.

ciganylany.gifOlyan sértettség, mély megalázottság volt benne, hogy szólni sem nagyon tudtam, csak hallgattam. Dőlt belőle a vád, és a sérelem. Telis tele volt tüskével.

És ez akkor is döbbenet volt számomra, ha más forrásból tudtam, hogy amit sérelemnek érez és mások hibájának tart, abban nagyrészt ő maga a hunyó. Gyűlölte pl. a tanárát, mert megalázta azzal, hogy feltételezte róla, lopott a suliban. Azt érezte mindenki lenézi őt, mert csak egy cigány. Az osztályban nem állnak szóba vele, nincs barátja.

Őszintén, nagyon megsajnáltam.

Egy vérig sértett emberke, aki szűkölve vágyik a jó szóra, meg az elismerésre, de közben mindent lerombol, mindenkit halálosan megsért maga körül és saját erejéből esélye sincs innen kimászni.

De talán sikerülne, ha kapna egy szalmaszálat, amibe belekapaszkodhat. Talán én tudom adni neki ezt a szalmaszálat?! Cikáztak a gondolataim...

Órákig beszélgettünk. Ez után a "gátszakadás" után, valami azért megváltozott és többször benézett hozzám "csak úgy", kiönteni azt ami a szívét nyomja...

Volt, hogy nem csak panaszkodott, engem is hagyott beszélni. Egy ilyen alkalommal elmondtam neki, hogy az, hogy így kiközösítik az elsősorban ő hibája. Hisz végig megy a falun úgy, hogy felvágja a fejét és nem köszön senkinek. (Ebben a kis faluban ahol élünk, és mindenki ismer mindenkit, ez különös bunkóságnak számít)! Az osztálytársai persze, hogy nem szívesen vannak vele, ha kis pisisnek tartja őket. Akkor ott éppen úgy tűnt hatottam rá, megígérte, figyel ezekre a dolgokra, és nem fog csavarogni, tényleg tanulni fog. És kitalálja, hogy mi az, amit igazán szívesen csinálna, amiben nagyon jó, és abban kell tovább lépni. (Mert kell valami sikerélmény neki, amibe kapaszkodni tud, ami erősíti az önbecsülését, gondoltam).

Erősítésül, adtam neki egy könyvet, és kértem olvassa el. Egy is cigánylány története, jó sztori, tanulságos, gondoltam ez is segíthet rajta. (a könyv: Halasi Mária: Az utolsó padban, én imádtam, de később kiderült ő sosem olvasott el belőle egy betűt sem).

Ez után a beszélgetés után hamarosan jelentkezett azzal, hogy tudja, mit szeretne: (amiben sikere lehet, ami örömöt ad neki) modern táncot tanulni.

Úgy tűnt jó úton vagyunk. 14737312044_627624b030_m.jpg

Kerestem tanfolyamot, mindent leegyeztettem, pénze nem volt, kifizettem az első két hónap tandíját. Pár hét múlva kiderült, nem ment el, be sem fizette. Kórházba került a testvére, neki kellett a pénz, mondta amikor felelősségre vontam.

Elhittem, olyan meggyőző volt.  

Egy - két hét és jött megint, hogy beteg a testvére és ő csak akkor tud segíteni az anyukájának, ha van mobil telefonja. Ezt már nagyon nem akartam elhinni, de  a dumájával megint csak levett a lábamról.

Nem is tudom már mi volt az utolsó csepp a pohárban, amikor azt mondtam, hogy

nem hiszek el semmilyen általad előadott betegséget, családi katasztrófát, csak ha igazi orvosi igazolást mutatsz róla. Nem, tényleg nem kiabáltam vele, csak keményen kiosztottam…

Többet nem jött.

4180301202_c54a1a0637_o.jpgEltelt azóta sok év. A napokban szervizben volt a kocsim, busszal jöttem haza, az előttem levő ülésen ült egy cigány asszony, akivel váltottunk néhány szót, kedvesen érdeklődött hogy vagyok, mi van velem, mert ugye már rég nem én vagyok a falu polgármestere és így nem találkozunk) mellette egy szőke fiatal nő. Csak amikor leszálltunk jöttem rá, hogy ez a szőkeség az „én cigánylányom”.

Futólag rám nézett, de egy röpke köszönésre se méltatott…

Képek:FLICKR

Hát ennyit belőlem mára, vigyázz magadra és öleld meg valamelyik szerettedet, ja és mosolyogj, mert attól szebb lesz a világ! 

                                                   Barátsággal: T.mami

 ... és ha más itt vagy, szemezgess a többi blogbejegyzésemből is.

Ha tetszett az írás, kérlek oszd meg, mert lehet, hogy az ismerőseid is szívesen olvasnák.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.