Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2018.12.20

EMBEREK, SEGÍTSETEK!

Néhány nappal vagyunk karácsony előtt.

Az az aktuális problémám, hogy jók lesznek-e az ajándékok, amiket vásároltam és, hogy milyen sorrendbe ütemezzem be a bejgli sütést és a kókusz tortát, meg a tervezett ételeket, hogy még kellően friss legyen minden pont az ünnepre, mire jönnek a gyerekek. Már megvannak az ajándékok, rendben a lakás, hűtőben, fagyasztóban, kamrában minden ami szóba jöhet a több napos ünnepi menühöz. Kis táblázatot firkantok a reggeli kávézás mellett melyik napon mikor mit kell megcsinálnom, hogy minden idejében kész legyen. Kiderül, jól állunk. A mai napom még lehet ilyen olvasgatós, írogatós, netezős.

Kellemes meleg lakás, lábamon puha takaró, idebújt mellém a szürke cicám, „aki” hangos dorombolással jelzi, köszöni szépen nagyon jól van, ölemben a laptop, olvasgatom a híreket.

Szóval szinte giccses, béke és biztonság körülöttem…

Ekkor látom meg a képet az egyik hírportálon: a kiégett ház előtt áll az asszony a három fiával. Ahogy néznek bele a kamerába, a tekintetükbe ott van minden: végtelen szomorúság, tanácstalanság…

3337066.jpg

Látjátok emberek, így jártunk, most mi lesz velünk?!

l3337069.jpgA döbbenet csak fokozódik, ahogy jön a többi kép. Üszkös falak, szénné égett, felismerhetetlen tárgyak.

Régen jól ismertem az életüket, de sok éve már semmit sem tudok róluk (mint általában a falu többi lakójáról sem). Az emlékeimben ezek a fiúk még kis óvodások voltak, most meg itt áll ez a három kis kamasz a romok előtt. A tűz martalékává vált mindenük. Az a kevés, ami volt, az is mind. Sorolják az újságírónak, hogy mi hiányzik legjobban… de hiszen a világon semmijük se maradt, most még fel se tudják mérni, mennyi minden tűnt körülöttük el pillanatok alatt – gondolom elborzadva.
l3337067.jpg

A cikk szerint most befogadták őket valahova, de tudom,  ahhoz, hogy legyen egy normális otthonuk komoly segítségre van szükségük, mert ők ebből talpra állni önerőből képtelenek.

Emberek segítsetek! Ez van a fiúk szemében ezeken a képeken…

A cikk végén egy olyan szám volt, amiről felmerült, hogy nem biztos, hogy minden nekik szánt forint hozzájuk is került!!! (ez sajnos csak jó két hónap múlva jutott el hozzám, és egy külön történet témája lenne...)

Azóta nyitott az anya egy saját számlát, ami már biztosan az övék:

György Sándorné: 11600006 – 00000000 - 21461039  

Most nem jövök itt a karácsonnyal, a szeretet ünnepével, meg az adakozzatok, mert akkor meg lesz a jutalmatok a nagy elszámolásnál… egyszerűen csak kérlek benneteket!

Én utaltam egy összeget, és arra kérek minden jóérzésű embert, akihez eljutnak a soraim, hogy csatlakozzon hozzám, és bármilyen kis összeggel is, de támogassák őket. Mert ennek a három jobb sorsa érdemes fiúnak nincs más esélye, csak egy közösségi támogatásból összehozott új otthon.

 

 

                                                                                                               (a fotók forrása: a kisalföld.hu)