T.mami-projekt

Várom a visszajelzéseket, aztán majd meglátjuk…,

Elég hangosan szól a kocsiban a rádió, de összerezzenek a csattanás hangjára, tőlem pár méterre látom a két összecsapódó autót, a szanaszét fröcsögő alkatrészeket, és a magasan a levegőbe emelkedő, vagy tíz métert repülő fehér furgont, ahogy a szemben lévő rétre száll…

Holnap Anyák napja. Idén már biztos, nem lesz senki aki felköszöntsön, de ha dolgozol rajta, van esélye, hogy a jövő évi másként alakul majd.

12 órás barnarizs, avagy kínai orvoslás mindenféle gyomor-, és bélrendszeri gyulladásos (és sok más egyéb) problémára!

#12orasbarnarizs, #barnarizskura, #kinaiorvoslas, #emesztesiproblemak,  #gyomorproblema, #belproblema, #divertikulozis, #diverticulum

Végre kezd derengeni! Ezek itt hárman, elejétől kezdve rólam, rólad, rólunk beszélnek! Az örömeinkről, a kínjainkról, a vágyainkról, a keserveinkről, a kapcsolatainkról, az érzéseinkről, a ráncainkról, meg a kimondott, és soha ki nem mondott álmainkról, vágyainkról...

Az ember tettei során mérlegelhet és dönthet: erre megy vagy arra, ezt teszi, vagy egészen mást. Hogy fegyvert ragad, vagy békében él. Választhat, hogy büntet, vagy megbocsát. A lényeg: VÁLASZTHAT!

Látjátok emberek! Elégett mindenünk! Mi lesz most velünk?!

Itt áll ez a három kis kamasz a romok előtt. A tűz martalékává vált mindenük. Az a kevés, ami volt, az is mind... 

Ez egy film. Egy ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet. Azzal, hogy írjam majd meg pár szóban mit gondolok róla.

Megnéztem.

Hogy mit gondolok? Egészen röviden azt, hogy húú! Kicsit bővebben meg azt, hogy: Húúú, …. ez azért rendesen fejbe kólintja az embert!

Még bővebben? No, az jön most:

Az élet kaland és harc, egy öklömnyi az egész kis lénye, de ő ezt már most is tudja!

Egy percig ne hidd azt, hogy ha valaki másokkal szemben tele van rosszindulattal, és tömény lenézéssel beszél neked szinte minden közös ismerősötökről (szigorúan a hátuk mögött, mert a szemükbe jó harsányan kedveskedik) akkor nem teszi ugyanezt - ha nem hallod - veled is!

Ez egy film, ami maga a BORZALOM. Nézni is szörnyű, mégis nézni kell…

A Margaret Atwood immár klasszikusnak számító regényén alapuló, A szolgálólány meséje, a disztópikus Gileád Köztársaság nevű totalitárius társadalomban játszódik, amely az egykori Amerikai Egyesült Államok helyén jött létre. (Disztópia: negatív utópia, antiutópia, ellenutópia: valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ/társadalom víziója. Totalitárius: Korlátlan hatalmon alapuló, az önkényuralom eszközeit, módszereit alkalmazó állam, rendszer).

Először csak azt akartam felsorolni, hogy mi az amit nem fogok megfogadni az újév kezdet alkalmából, aztán ez lett belőle…

Lekéstem egy találkozót, írtam nemrégiben, és ettől (talán ettől?) jutott eszembe, hogy volt már több ilyen lekésett találkozóm is. Ez itt egy másik történet:

Hazaértél a nemszereted munkádból és nincs otthon a macskádon kívül senki, akihez szólhatnál. Vacsora papírzacskóból (mert magamnak minek főzöcskézzek- mondogatod) és jobb híján nyitod ki a számítógépedet. Facebook. Látod, megint írt"ez" itt valamit. Már megfogadtad magadnak, hogy nem olvasod el az irományait, de most sem tudod megállni... Pedig nem kellett volna!

Megint egy lekésett találkozó...

„Van egy nap, amikor kimegy a falu a temetőbe, virággal és fénnyel, ami elmúlik, és békével, szeretettel, ami nem múlik el. Nincs már ezen a napon fájdalom, csak enyhe távoli szomorúság úszik a táj felett, mint maga az ősz bánatos, ködös álomra készülő ragyogása.”

Fekete István

Élni sokféleképpen lehet. Így is.

Kocsis Rozi a jelenség, egy jóságos, elvarázsolt aranyhajú-tündér. Ő, (aki a Vaskakas Bábszínház igazgatója, rendezője, dramaturgja, bábszínésze) éppen most tíz éve, hogy álmodott egy szépet, nagyot, merészet... és megvalósította. Néhány napra - a Győrkőcfesztivál idejére -  a gyerekek birodalmává válik Győr belvárosa.  Így aztán, mostmár a 10. éve, hogy július első napjain Győrben minden játék, móka és kacagás. (Ahogy Rozi és csapata az előző hónapokban megálmodja.)  

Amikor  „egymás közelébe” sodor bennünket az élet, az nem a véletlen műve. Akkor feladatunk van egymással. Lehet, hogy csak egy jó szó a feladat, lehet, hogy őszinte karakán kiállás a másik igaza mellett, egy együtt érző hallgatás, vagy őszinte érdeklődés a gondjairól. Lehet, csak annyi a szerepünk a másik ember életében, hogy egy röpke pillanatig együtt örülünk vele…

Mert ezekkel az apró dolgokkal könnyíthetnénk a másik ember „zsákján”.

És akkor talán ritkábban történnek ilyen tragédiák…

Rövid idő alatt jutott el a drogokig, a teljes lezüllésig, megjárta a legmélyebb poklokat. Erre a közösségre pár éve talált, befogadták, itt megtalálta a helyét. Most kiegyensúlyozott, elégedett, meggyőződése, hogy jó úton jár.

Állt mellettem a konyhaközepén és nézte a kezemben a kütyün a kis 25 perces magyar kisfilmet amit tegnap hajnalban az Amerikai Filmakadémia Oscar díjjal jutalmazott.

A filmet, amiben két tündéri, életrevaló kislány szembeszáll a felnőtt tanárnőjükkel. A kislányok szerint  igazságtalanság történt,és most össze kell fogni és tenni kell ellene. Mert az összefogással legyőzhető az igazságtalanság. Szerintük.

Ilyen egyszerű ez.

Annyira egyszerű, hogy Oscar díjat érdemelt.

Mert adni csak szépen csendben a háttérből, csak és kizárólag a segítés és nem az önreklám miatt szabad, ha jelen van a média, akkor oda se mész – mondod, és ami még fontosabb: teszed is! (a levelem első része itt kicsit lentebb...)

Ez a pasi, próbál nagyon őszinte lenni, ezt éreztem a könyved olvasásakor. Pedig őszintének lenni az kőkemény, nehéz dolog! Nem beszélve arról a „mellékhatásáról”, hogy kiszolgáltatottá, támadhatóvá teszi az embert! Ezért általában – mi közönséges halandók -  nem is nagyon vállaljuk fel ezt a kőkemény őszinteséget.

Elköszönt. Megmondta előre. Megmondta, hogy két hónapig maradhat az országban. Aztán vissza megy, mert vissza kell     mennie.

És emlékszem, hogy panaszkodott rád a szomszéd lány,
hogy nagyon durván udvarolsz, de te nem hallgattál rám
És azt mondtad, hogy tisztességgel nem mész semmire
Az életben csak az erősnek van helye...